Néhány primitív és uszító, aljas ösztönökre épülő * balos mém alapján idomítva, és észre se veszik hogy se a jobbik se az álcivilek nem velük vannak.
* pl. irigység
A maguktól gondolkodó embereket nem vakítja el a negatív személyi kultuszként hamisságokkal felépített ellenségkép.
Ellenzéki célpont régóta nagyjából az összes régebbi Fideszes vagy Kdnp-s + aki a tényleg jobboldali médiában dolgozik + akikre sikerességük okán 2010 után ráuszult a ballib, mert szerintük azt csak nekik lehet. Mindenki automatikusan korrupt, aki nem szoclib hanem jobbos, és mégis boldogul valahogy gazdaságilag.
A "baloldal" azzal támad, amit ő maga követ el. Aki itt lopott, az pl diákmunkás meglopó szoci czeglédy - megy utána a többi is.
A rágalomgyártók karaktergyilkosságai, a céltábláinak használt jobboldali személyek iránti gyűlölet. Hamisítványokkal operáló, képszerkesztő, videó rendező.
Volt itt hamis Teller Ede levél még régen, vagy újabban a baloldal bajai videója, ahol az azon szereplőknek fizettek és betanították őket, de bebuktak a kamuzásukkal.
Nem érdemelnek "méltányosságot" ezek se az állampolgároktól se a kormánytól. Nekik azt jelentené a szabadság, hogy szabadon áskálódjanak tovább az egész ország kárára.
Hamiskártyásokkal nem lehet.
Egy ellenséges szándékú ügynök vagy kém hálózat azok nem civilek, hanem hadat viselnek ellenünk. Látszólag jó ügyek mellé is odaállnak, de csak úgy mellesleg, az a pr beetetés, a róluk kialakított társadalmi jótevői kép a médiában.
Ahogy mondjuk a szcientológia is "harcol" a drogok ellen.
Nem a mi nagy nemzetközi jótevőink ezek, hanem ennél a 99% szempontjából sokkal rosszabb kormányt akarnak hatalomra juttatni, akár az összes ellenzéki párt egyesítésével, azok megszüntetésével. Ez az ellenzékváltó hangulat, nem elég hatékony a hazaárulás hatalomtechnikája. De ennyi, semmiféle "új, hiteles" kezdetről nincs itten szó.
Hogy miről szónokoltak, azt is előre lehetett tudni : jellegzetes hívószavaik pl. köztársaság, demokrácia, korrupció, sajtószabadság, tanszabadság. Az ő országlásuk pont azt eredményezte hogy nem lett jó demokrácia, viszont korrupció az nagyon is, a tankönyvpiacon a tőkeerősek egységesen liberális befolyás alatti cégek voltak
Kicsiben is látni lehetett példákat, valaki valaha volt tanár aztán elkezdett tankönyvekkel (is) üzletelni, már nem iskolai dolgozó, mert nem kell a könyvterjesztő cégének a megbízásokhoz felépített kapcsolatrendszer. És mi meg vegyünk a gyerekeinknek tőlük jó drágán tankönyvet, ami ráadásul úgy balfélről sutyiban politizál is. Ezeknek és más hasonlóan elfajult dolgoknak lett végük, mióta leszabályozták az oktatást.
HaHa, Milla, az összes eddigi, először ellenzéki párt feletti "civil független értelmiségi", majd egy újabb ellenzéki ballibpártot alapító szabad kezdeményesek hálózat.
A momentum, de régebben az együtt is így és ilyen szereplőkből lett párttá. Az anyagilag, családilag ballib oldalhoz köthető mindenfélék részvételével. Köztük sok, igazán semmihez sem értő álértelmiségivel, Akik egyszerűen lehetőséget látnak a politikában a megélhetésre, és ez motiválja őekt. Nem a társadalomnak akarnak jót tehát. :3
Lehetett látni, miféle vélemények jelentek meg ottan. Balliberálisak. ÉS a lényeg EZ.
A tömeg lehetett vegyes, pár még mindig jobbik szimpatizáns is megjelent, az ilyen demókon szokásos amerikai és uniós zászlós hipszter liberállok mellett. Hiszen az ingadozó emberek befolyásolása a CÉL, de a szervezők és a felszólalók egyöntetűen a ballib - zöld politikai erőtérhez köthető személyek voltak.
Cél volt mindig is a nem kifejezetten a liberalizmus haszonélvezőihez tartozó társadalmi csoportok véleményeibe bejuttatni a jellegzetes ballib érvkészletet, értelmezési kereteket egyáltalán. Mondjuk egy társadalmi - gazdasági folyamat vagy egy eseménysor megítélése. Rendszeres ilyen kimagyarázkodásuk volt a libsiknek : rövid távon megszorítjuk a társadalmat, de ezt így kell és mi szakértők vagyunk tudjuk mit teszünk, a most még felületes szemlélőknek talán vitathatónak tűnő tevékenységünk nyomán később majd milyen jó lesz nektek. :)
A reklámpiac is mindig politizált, megvolt kik nem hirdettek eddig sehogy se a jobboldali médiában, nem csak a Fideszesben. Vagy hogy újabban az alfahíren milyen reklámok mennek. Milyen társaságok kezdtek el simicskánál mno-n hirdetni 2015 februárja után.
Csak mert mindig megkapja ezt a vádat is a kormány. Amikor hirdettek volna, azt néhány ellenségi sajtófelület egyszerűen nem fogadta el, ideológiai okokból.
http://bzsa.blogspot.hu/2018/04/ismet-utcan-lefujt-meccs-utan-golok.html
Ismét utcán a lefújt meccs után a gólok újraszámlálását követelő vesztes horda
April 23, 2018
A hétvégén lezajlott a második nagyméretű kormányellenes tüntetés Budapesten. A tömeg nyilván vegyes összetételű volt, akadtak közöttük bizonyára, akiket a Fidesz és a kormány tényleges hibái elleni tiltakozás vitt ki a térre, akik nem látják a fától az erdőt, akik nem képesek fel fogni, ha nem is hibátlan ez a vezetés, de nincs jobb a láthatáron. Vannak, akik a buli miatt mentek ki, vannak, akik az ellenzéki, nem kis részben Soros és/vagy Simicska által pénzelt sajtó heccel az utcára s vannak, akik pártkötődésből, mert úgy érzik, hogy miután veszített a csapatuk, köszönhetően a magyar nép bölcsességének, akkor ennyivel tartoznak a saját tábornak.
A hangnemet jól illusztrálja az „Orbán egy geci" molino, a színvonalat pedig az a szőke fiatal lány, egyike a molino-t cipelőknek, aki sörözve-cigarettázva tüntet s a kérdésre, hogy miért is geci az Orbán, annyit képes kinyögni, hogy „mert az".
A tüntetők egyik célja persze továbbra is az új választás kiírása, más kérdés, hogy ez semmi jóval nem kecsegtetne számukra. Orbán Viktor ezzel kapcsolatban frappánsan fogalmazott a Kossuth rádiónak adott április 20-i interjújában, hadd idézzük: „az újraszámolásról pedig azt mondanám ilyen arányok mellett, hogy én futballmeccsre járó ember vagyok, olyan ez, amikor nyerünk 4:0-ra, és az ellenzék követeli, vagy az ellenfelünk követeli a gólok újraszámlálását. A meccset lefújták, ez van."
Ugyanebben az interjúban mondta el azt is a harmadízben két harmados többségre támaszkodva kormányt alakító pártelnök, hogy „a haza nem lehet ellenzékben. Te lehetsz ellenzékben, de a haza sohasem. Tehát akkor is szolgálnod kell a hazát, hogyha éppen egyébként ellenzékben vagy." Sajnos, akiknek ez az üzenet szól, azoknak Magyarország nem haza, hanem lecserélhető élőhely, rosszabb esetben ideiglenes telephely.
Orbán Viktor említett interjújának végén a demográfiáról szólt, s jelezte, hogy olyan jogi környezetet kíván kialakítani, melyben érdemes a magyar nőknek gyermeket vállalni.
Nyilvánvaló, hogy Orbán magyar jövőben gondolkodik.
Vele szemben pedig olyanok heccelik utcára a népet, akik összerázkódnak a borzalomtól annak a szókapcsolatnak a hallatára, hogy „magyar jövő". Ezek az emberek képviselik a „baloldalt". Ez jutott Magyarországnak Károlyitól Kun Bélán, Rákosin, Aczél Györgyön keresztül a Momentum-LMP-DK-Együtt-MSZP katyvaszig. És ezekkel az emberekkel paktál, tüntet, szövetkezik az egykori nemzet párt, a Jobbik.
Tiszta képlet.
Borbély Zsolt Attila
A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.
http://magyarhirlap.hu/cikk/116448/Korrupcio_Nincs
Lovas István: Korrupció? Nincs!
– 2018.04.24. 00:33 –
A Népszava a választásokig, a címlapjától kezdve ki tudja hányadik oldaláig, tele volt a kormánypárt tagjai által szerinte elkövetett korrupciós ügyekkel. Konkrét és olyan általános vádakkal, hogy a Fidesz-kormány szétlopta és szétlopja az országot. Amihez hasonló módon hozzátehetnénk, mit is lophatott szét a korábbi szocialista-szabad demokrata koalíciók után, amikor az országból semmit nem hagytak, kivéve az égbe szökött államadósságot, lemaradásunkat Szlovákia mögött, valamint hatalmas médiafölényüket.
A korrupciós vádak folyamatos, tele torkú harsogása már csak azért is visszatetsző, mert ha a baloldal és a liberálisok embereit vádolják bűncselekmény elkövetésével, akkor nem győzik hangoztatni, hogy bűnösnek csak bírói ítélet után lehet nevezni bárkit is. Ha viszont ez még sincs így, talán nekünk kellene hónapokon át vádolni gyilkossággal a „demokratikus ellenzék" mindenre képes tagjait. És médiájuk szorgos dolgozóit. Még per hiányában is.
Az RTL Klub, a Hír Tv, az ATV, a Klubrádió, az ellenzéket szolgáló hetilapok és a teljes internetes portál túlsúly egészében elsősorban a korrupciós vádakat gondolta annak a csodafegyvernek, amellyel ki lehet ütni a kormányzó pártot. Amelynek kormányzása idején toleránsabb, liberálisabb légkört teremteni az ellenfelei számára már lehetetlen, beleértve a valahogyan mindig az ellenfelek számára döntő igazságügyi rendszert, a milliókkal jutalmazott festékszóró aktivistákat, az ezer-, száz-, tíz- vagy csak egyszerűen milliós közpénzekkel támogatott ellentábor tagjait, akik szakmányban gyalázzák Magyarországot a tényellenőrzési kötelességüket a hazánk esetében következetesen felfüggesztő külföldi tudósítóknak.
Mielőtt továbbmennénk, három dolgot kell megemlíteni. Az egyik az, hogy a neofita balliberálisságába beleőrült, az egykor higgadtságáról ismert polgári lap – amelyet tulajdonosa a választások másnapján a Jobbik csúf veresége miatti dühében leállított –, a Magyar Nemzet e korrupciós témán nem csak az elmebetegséggel határos módon lovagolt, hanem az ilyeneknél tapasztalható megszállottságon bőséggel belül lévő mértékben. Hogy milyen hatásfokkal, azt április 8-án megtapasztalhattuk.
A másik említésre méltó dolog, amit a hazai ellenzék és benne a hangszórójának számító újságírók terjesztettek külföldi kollégáiknak magáról a Népszaváról. A The New York Timesnak a választások előtt jó pár napra hozzánk látogató egyik tudósítója, Patrick Kingsley, egy a kérésére két órán át tartó beszélgetésünkön – amelynek során készült egyórás interjúból egy mondat jelent meg lapjában – azt is mondta nekem, hogy tudja, a Népszava a kormány befolyása alatt álló napilap. Ami azt jelenti, e patinás amerikai újság tudomása szerint a korrupciós vádakat a Fidesz rendelte meg saját maga lejáratására.
A harmadik megemlítendő tény egy egyszerű összehasonlítás az olasz és a spanyol médiával. E két országban a bennünket gyűlölő Soros-féle Transparency International szerint nagyjából hasonló a helyzet a korrupcióval, mint nálunk. Ha viszont ellátogatunk ezen országokba, és ránézünk az újságosoknál kirakott napilapokra, csak a legritkább esetekben találunk a korrupcióról szóló cikket. Aminek lehet persze számos oka, de erre magyarázatot még nem kaptunk balliberális kollégáinktól. Holott, ha ilyen történne nálunk, akkor a Soros-körökben azonnal megszületne a világszerte hangoztatott vád: Magyarországon a sajtó keze meg van kötve, és tilos a korrupciós ügyekről írni. Amit a hazai és nyugati sajtón kívül azonnal visszhangozna a TASZ, az Újságírók Határok Nélkül szervezet, az EBESZ, a Freedom House, az Európa Tanács emberjogi főfenéje és a többi lepénzelt, feje búbjáig korrupt szervezet, illetve egyén.
Lehet persze, hogy az ilyen cikkeknek az említett két ország sajtójában fellelhető ritkaságára az is magyarázat, hogy ott a korrupciós vádakkal megvárják az ítéletet. És mindehhez hozzájárulhat, hogy egy olyan országban, ahol a korrupció a kultúra része, az embereket nem túlzottan érdeklik a konkrét ügyek, főként ha azok – mint nem egyszer – még az unalomhatár küszöbét sem érik el.
Most pedig térjünk vissza a saját maga által „szociáldemokratának" felülbélyegzett Népszavára, amely valójában a legliberálisabb zsírban sütött napilap, amely a mai liberálisok minden jegyét magán viseli. Beleértve az ellenvélemények iránti intoleranciát, az amerikaiak által indított háborúk és migránskövetkezményeik feltétel nélküli imádatát, valamint a hazai dolgok olyatén, „demokratikus" elrendezését, mint Brüsszel és Merkel nógatása, hogy rúgjanak a kétharmados magyar kormányba, de előtte állítsák le a fejlesztési pénzek utalását.
Bocsássuk előre: ha valaki valamit erkölcsi küldetésként tesz, akkor annak nincs időrendi behatároltsága. Az nem függ az időjárástól, de a politikai széljárástól vagy történésektől sem.
Nem úgy a Népszava, amely legutóbb a magyarok genetikai tulajdonságaként sorolta fel az „alattvalóságot", az „ostobaságot" és „gyávaságot". Mely lap arról eddig nem nyilatkozott, hogy e tulajdonságok rá is vonatkoznak-e. Azt viszont exkluzív hírként tudjuk közölni, hogy emiatt holnap eljárás indul ellene a Magyar Lapkiadók Egyesületénél.
Ugyanis a Népszava a neki iszonyatosan sajgó választási vereség nyomán, hogy, hogy nem, totálisan leállt a korrupciózással. Annak e sorok írásakor elérhető legfrissebb számában, az április 21-iben egy sor korrupciózás sincs. A 20-i számmal ugyanez a helyzet. Sem a belföldi rovatban, sem a gazdaságiban. Ráugorva a csütörtöki, 19-i számra, a történet változatlan. Egy fia korrupciós hír sincs. Illetőleg a 4. oldalon egy nagyon erőltetett címmel, a lap alján szereplő írás: „Voldemort árnyéka Dél-Békésen". Hogy itt korrupció lehet, azt a Népszava a Magyar Nemzetnél még a címoldalas szalagcímeknél is üptre használt, gyomorforgató trükköt használja: a „hat-het", azaz netántán „bizonyosságot". A Közbeszerzési Értesítőben három nappal korábban megjelent pályázatokról ír a liberális lap, úgy, hogy a kiírás szerint „a szálak Simonka György körzeti fideszes képviselő, üzletember környezetébe vezethetnek". Vezethetnek. Amire válaszul írhatnánk címoldalunkon holnap „Bajnai megölhette apósát" címmel egy cikket.
Vagyis: vagy hirtelen visszatért a békés, korrupciómentes Magyarország, vagy a Népszavát az egész ügy soha nem érdekelte. Hogy ez így kiderült, az az ellenzékre mért választási nukleáris csapás egyik járulékos következménye.
http://demokrata.hu/hir/kulfold/amiert-szingapur-nem-magyarorszag
Amiért Szingapúr nem Magyarország
2018. 04. 23.
Paradigmafontosságú összehasonlítást végzett a hongkongi vezető angol lap, a South China Morning Post, amit eddig még senki nem csinált.
Egy kis háttér: Orbán Viktor 2014 nyarán elhangzott tusnádfürdői beszédében elmondta, érdemes figyelmet fordítani a sikeres illiberális demokráciákra. A felsorolt országokat Szingapúr vezette.
Azóta a nyugati sajtó hatalmas támadást indított a magyar miniszterelnök ezen mondata ellen, de szándékosan éppen az elsőként említett Szingapúr helyett a beszédben példaként szintén felhozott Törökországot és Oroszországot kiemelve. Aminek az oka az, hogy Szingapúr a világ legsikeresebb országa: néhány éve elhunyt, zseniális vezetője, Lee Kuan Yew (Lí Kuan Jú) kezdetektől fogva az „illiberális demokrácia" gyakorlatával Svájcnál gazdagabbá tette az egykori, nyomorszinten álló brit gyarmatocskát. De Szingapúrt jó húsz éve a nyugati sajtó említeni sem meri, mert attól félnek, hogy az azt olvasók azonnal társítani fogják a gazdasági sikert az elítélt illiberális demokrácia modelljével.
A South China Morning Post a legalkalmasabb lap a Soros-ügyben megvont párhuzamra. Nemcsak azért, mert szerkesztői igen alaposan ismerik Szingapúrt, de azért is, mert semmiféle ideológiai vagy bármilyen egyéb érdeke nincs olvasói félrevezetésében, szemben minden nyugati fősodrathoz tartozó médiummal.
A „George Soros? Kicsoda? Szingapúr miért nem Magyarország" címmel megjelent cikk ezzel az összefoglalóval kezdődik:
„Miközben a civil aktivisták fel vannak háborodva, amiért nyomás nehezedik rájuk, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványokat kiszorítsák Magyarországról, ugyanezen csoport hasonló elbánásban részesül a Sárkány Városában, és ott alig figyelnek rá."
Az összehasonlító írás azzal indul, hogy noha Magyarország és Szingapúr több ezer kilométer távolságra van egymástól, az elmúlt időkben mindkét országban főként arra irányult a nyilvános vita, hogy lehetővé tegyék-e külföldieknek a helyi politikai aktivitás pénzelését. A „főszereplő" mindkét esetben a Soros által pénzelt Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) voltak.
Ugyanakkor a két ország nyilvánosságának reagálása az OSF pénzelése elleni kormányzati korlátozásokkal kapcsolatban, mondják a megfigyelők, aláhúzza az eltérő gondolatvilágot a belföldi politikai tevékenység külföldi pénzelését illetően.
Magyarországon a héten a civil aktivisták forrongtak, miután az OSF bejelentette, hogy Berlinbe költözne, amiért nő az Orbán Viktortól jövő, rájuk nehezedő nyomás. Ezzel szemben alig volt tapasztalható ilyen reagálás, amikor a szingapúri kormány pár hete blokkolta egy olyan vállalatnak a bejegyzését, amely OSF-pénzt fogadott el.
A városállam illetékes hatósága, az ACRA április 11-én közölte: nem engedi meg az OSEA Private Limited regisztrálását, mert az külföldi pénztámogatást fogadott el, beleértve egy, az OSF-hez közel álló entitást is. Az OSEA cég kapcsolódik a szingapúri „független" New Naratif hírportálhoz.
Az egyébként igen ritkán nyilatkozó hatóság közleményt adott ki azzal, hogy a döntést azért hozták, mert a helyi politikát „egyedül a szingapúriaknak kell meghatározni".
A helyi aktivista Kirsten Han és a történész Thum Ping Tjin által működtetett New Naratifnál azt nyilatkozták, hogy semmi rosszat nem láttak abban, hogy 75.000 dollárt fogadtak el Soros Svájcban működő OSF-jétől.
Csakhogy az ACRA ezt jelentette ki: „Nem engedhetjük meg, hogy bármilyen szingapúri csoport megengedje, hogy külföldiek felhasználják politikai tevékenységeik céljának előmozdítására Szingapúrban."
Eugen Tan szingapúri politikai megfigyelő közölte: őt nem lepi meg az epizód nyomán tapasztalható ellenszenv a nyilvánosság részéről. A szingapúri civil aktivisták részéről bekövetkezett visszafojtott, csak a körükben érzékelhető reagálás messze más volt, mint ami Magyarországon volt tapasztalható.
A Szingapúrt 1959 óta kormányzó Népi Akció Párt hosszú ideje sulykolja, hogy a helyi politika csak és kizárólag a szingapúriak dolga. Ez az állásfoglalás nem tetszik a külföldnek, például az olyan jogi csoportoknak, mint az Emberjogi Figyelő, és az összecsapás a nyolcvanas években ahhoz vezetett, hogy Szingapúrból kiutasítottak egy amerikai diplomatát, akit azzal vádoltak, hogy segíti az ellenzéket.
Aminek az egyik fő tanulsága az, tegyük hozzá, hogy egy kis városállam is nyugodtan és bátran kiállhat érdekei megvédéséért, akár egy szuperhatalommal szemben is.
Lovas István
https://magyaridok.hu/belfold/renaud-camus-levele-orban-viktorhoz-3020581/
Renaud Camus levele Orbán Viktorhoz
Lovas István fordítása
A híres francia író, Renaud Camus, az Európai Ellenállás Nemzeti Tanácsának elnöke levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek.
A levél teljes szövege:
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Engedje meg, hogy azzal kezdjem: lelkes gratulációmat küldöm az országos választásokon elért fényes sikeréhez.
Gratulációmat még hangsúlyosabbá teszi az a csodálatos beszéd, amelyet március 15-én mondott el. Történelmi beszédnek fogják tekinteni. De már most is az, mivel az egyik legszebb és legerőteljesebb beszéd, ami valaha is elhangzott. Elmondott mindent, amit mi, az inváziónak, külföldi megszállásnak, etnikai elözönlésnek kitett szerencsétlen, alávetett, védtelen nyugat-európaiak hallani szerettünk és akartunk volna. Az Ön szavainak hála, Európa legközepén Magyarország ismét az európai ellenállás élő erődítményévé válik.
Beszéde, helyzete és az elmúlt években vállalt állásfoglalásai, mint ahogyan azzal nyilvánvalóan tudatában van, hatalmas felelősséget ró Önre. Ön nem csak Magyarország miniszterelnöke, hanem a bátorság, a remény, valamint az ellenállás és az alávetettség egyértelmű visszautasításának totális megtestesítője.
Én francia író vagyok, akit leginkább azért ismernek, mert megfogalmaztam a „Nagy Felcserélés" kifejezést, amelyet nagy örömömre Ön a beszédeiben nemrégiben használt. Elnöke és társalapítója is vagyok az Európai Ellenállás Nemzeti Tanácsának, ami mindazok uniója, azon pártok, mozgalmak vezetőinek, legfontosabb véleményformálóknak, politikai és kulturális közéleti szereplőknek, művészeknek, értelmiségieknek a jövendő szövetsége, akik elkötelezve érzik magukat, hogy harcba szálljanak Európa őslakosainak lerohanása és elpusztítása ellen.
E Tanács nemzeti, mivel úgy gondoljuk, az invázió, gyarmatosítás és etnikai felcserélés mai drámája európai probléma, a közös kultúra ügye az egész kontinens számára; élet és halál kérdése az európai civilizációnak, azaz egy olyan nagy európai válságról van szó, melynek csak európai megoldása lehet. Egyetlen ország sem fogja tudni csak önmagát megmenteni.
A magyarok nagyon szerencsések, hogy megmagyarázzák nekik a „Nagy Felcserélés" szavait. Nekünk, nyugat-európaiaknak ez évek óta napi látvány, napi tapasztalat és napi szenvedés. Az Ön népe az Ön nagy bölcsessége és hazafias érzése miatt ezt a rémálmot elkerüli. Éppen ez az oka, hogy Önt mintaképnek tekintjük és Magyarországot zászlóvivőnek.
Nekünk segítségre van szükségünk. Az Ön segítségét kérem. Ezt téve pontosan tudatában vagyok annak, hogy mi, nyugat-európaiak kérjük Önöket, közép- és kelet-európaiakat arra a segítségre, amit nem kaptak meg tőlünk, amikor Önök voltak Európa megszállt része, amelyet lerohantak, megaláztak és elfoglaltak. A szabad Európa oldalt cserélt – az olyan embereknek köszönhetően, mint Ön.
Hamarosan látni fogja, hogy a nyugat-európaiak menekültként, csapatostul rohannak majd Keletre. Ez már meg is indult.
Kétféleképpen tud segíteni.
Először úgy, Miniszterelnök Úr, hogy elfogadja kimagasló tagságát az Európai Ellenállási Tanácsban, ahogyan azt szomszédja, Václav Klaus, a Cseh Köztársaság volt elnöke megtette. Nagy, emblematikus jelentőségű gesztus lenne.
Másodszor úgy, hogy képviselőt küld arra a bankettre és ismerkedési munka- és barátság napjára, amelyet a Tanács tagjai számára szervezek Franciaországban, júniusban. Magánesemény lesz, magánhelyen.
Lehet, hogy diplomáciai okokból nem remélhetem, hogy személyesen látogat el (ami messze a legjobb lenne). De ha lenne olyan kedves, és elküldené nekünk személyes küldöttjét, úgy tiszteletbeli vendégünk lenne, és jelenléte hatalmas bátorítást jelentene Európa valamennyi népe számára, akik Önre magának az ellenállásnak a jelképeként tekintenek.
Természetesen közölném Önnel e találkozó napját és helyét. De az információ megtalálható internetes honlapunkon (Conseil National de la Résistance Européenne). Könyvemet, a Nagy Felcserélést, amelynek legfrissebb kiadása tartalmazza de Gaulle tábornok sírja közelében a Tanács alapításánál elmondott beszédemet, sajnos még nem fordították magyarra.
Abban a reményben, hogy kedvező választ ad két kérésemre, illetve segítségkérésemre, engedje meg, hogy legnagyobb csodálatomnak adjak hangot Ön iránt.
Renaud Camus
író, az Európai Ellenállás Nemzeti Tanácsának elnöke
