Amit Boros Imre említ, ahhoz hasonlóról tudok én is. Az eon azaz e-on hungária zrt nevű szabadrabló szélhámos tisztességtelen bandáról szóló nem random hanem valós rémtörténet : közös telken álló házak külön villanyórával, egyikben szünetel az ottlakás így villanyfogyasztás sincs, évente megállapított összegű havi számla van, újra számolni viszont elfelejtik HA lefele kellene módosítani rajta! Hiába hívják a magát hatóságnak képzelő és basáskodó áram - szolgáltatót, senki nem jön órát leolvasni, az előző évi havifix marad érvényben. Mire fel követelik a túlfizetést!? Ügyfélszolgálat = 0, egy egyszerű villanyóra leolvasásra is sokat kell várni mert emberhiány van, de miért: kevés pénzért dolgoztat ez a cég is, a magyarmaton így olcsó működni.
Az eon nem "nyugati komoly" vállalat, nem hoz ide se értéket se tudást, főleg nem szolgáltatói szemléletet,.társadalmi felelősségvállalást, vagy akár német munkakultúrát. Csak egy csaló, tigáz szintű trükköket alkalmazó, magyar embereket és vállalkozásaikat megkárosító tolvajbanda. Amerikai típusú hazug "mi támogatjuk a sportot meg a beteg gyerekeket" féle hazug önfényező kampányokra mindig van pénzük, de azt csupa tisztességtelen módon szerezték, és tőlünk. Az igénytelen kivitelezés és hiányos karbantartás pl. egyik ilyen húzásuk. Aztán költhetnek pr kampányokra, az a valódi public relations azaz közösségi kapcsolatok, mikor még az ügyfélszolgálatuk is csak mellébeszél, közhelyeket pufogtat. Persze ezek se szakemberek hanem ilyen hr-es típusú közismert körömreszelők, miért is lennének középkorú elektrós szakik alkalmazva erre a feladatra, azok hadd legyenek csak munkanélküliek. Ennyit a munkaerőhiányról, ami nincs arról ne essék említés. ^_^
Németországban szigorúan a föld alatt vezetik a villamos vezetékeket már, nincs légkábel, nálunk meg ahogy esik úgy puffanik, ocsmány légkábelek tucatszámra lengenek az összes utcában, van ahol mindkét oldalon. Ez maga után vonja a fák, bokrok barbár lecsonkítását. És ennek ellenére az áramingadozásokat, áramszüneteket. Balesetveszélyes is. Foglalja a közterületet feleslegesen ráadásul. Évi rendszeres hírek : hóvihar volt, áram nélkül maradtak falvak a nyugati határszélen.
És igen, a villanyszerelő még mindig nem jön - mert fél megyében pár ember csepp a tengerben. :3
Mégis mindig vannak liberálidióták, akik szerint az állam rossz és mindent uraljon csak a magántőke a maga hasznára, bármire és bárkire való tekintet nélkül, se környezetvédelmi szabályok, se munkavállalói érdekek + jogok, se hatósági versenyfelügyelet és fogyasztóvédelem, ne legyenek árkartell ellenes ellenőrzések, a hatósági árkorlátozások is zavarják a szolgáltatókat az extraprofit elérésében. Azokért megy a feljelentés brüsszelbe, onnan meg jön a kötelezettségszegési eljárás, mert ebben az uniós neolib rendszerben kötelező a nagytőkét kiszolgálni a helyi társadalom kára árán is! Egyenes út a szétesésbe mert az emberek nem hülyék, egyre inkább nem éri meg részt venni ügyfélként, fogyasztóként, munkavállalóként egy élősködésre épülő kirabló rendszer működtetésében. Kicsatlakoznak ahogy csak tudnak, szélsőséges esetben "Mad Max világ" alakul ki.
Akiktől mindig hiteltelen bármi szociális jellegű bírálat az pont a szocionista "baloldali liberális" banda, horn gyulával és a szadesszel az energiaszektor és az egyéb közművek teljes privatizációja, meg persze gyurcsány bajnai akik folytatták ezt a fogyasztó - kifosztó politikát, a közmű szolgáltatóknak garantált évi 8%-os haszonnal, melyet ha elmarad maga a magyar állam ajándékoz a szolgáltatóknak, akiknek bezzeg VAN ingyen ebéd - mi vagyunk az.
http://magyarhirlap.hu/cikk/74030/Kozmuveink_es_ugyfeleik
Boros Imre: Közműveink és ügyfeleik
Az, hogy miként is érezzük magunkat a bőrünkben, az élet napos vagy árnyoldalát tapasztaljuk-e éppen, több tényező együttes hatásának eredménye
Adott esetben, ha úgy hozza az események kiszámíthatatlan alakulása, életérzetünk gyorsan meg is változhat. Nyilvánvaló, hogy érzésvilágunkat a leghosszabb távra az befolyásolja, hogy milyenek az anyagi körülményeink, azt érezzük, hogy a szükségleteink fedezetére szolgáló jövedelem rendre biztosított, vagy éppen ellenkezőleg, időről időre (vagy éppen napi gyakorisággal) valamiről le kell mondanunk, ami meglátásunk szerint dukálna nekünk.
Vitán felül áll, hogy az anyagi biztonság tekintetében nagy előrehaladást értünk el az utóbbi fél évtizedben, amit a fogyasztás minden korábbit felülmúló növekedésében mérhetünk, az egyszerű napi közfogyasztási cikkeken felül egészen a tartós szükségleti cikkek, mint lakás vagy gépjárművek vásárlása vagy éppen a szabadidő egyre színvonalasabb eltöltése terén.
Aggódnunk az ország sorsáért sem kell, mert mindez nem hitelekből, hanem megtermelt új értékből, jövedelemből történt. Ebben a kedvezőre változott helyzetben érdemes egy pillantást vetni azokra a tényezőkre is, amelyek mégis napi bosszúságokat okoznak, és keserűséget vegyítenek az életörömökbe, azzal az igénnyel, hogy esetleg lehet tenni ezek elhárítása érdekében. Az emberek hajlamosak ugyanis az ilyen apró-cseprő bosszúságok miatt a felelősséget az aktuális kormányzatra hárítani.
Kezdjük mindjárt a kereskedelemmel. Elszaporodtak a burkolt áremelések, főként azon áruk területén, ahol az előállító hazai élelmiszermulti, vagy a terméket külföldi gyártásról szóló címkével hozzák forgalomba, és multi kereskedelmi lánc forgalmazza. Hazánkban a közönség ugyanis évtizedek óta hozzászokott bizonyos kiszerelési sztenderdekhez.
A sör félliteres palackban és korsóban dukál, nem négydecis adagokban, és természetesen nem szép csendben megemelt egységárral. Egy zacskó tehéntúró már nagyanyáink idején is félkilós és nem négyszázötven grammos kiszerelésben megszokott, hogy csak két példát említsek.
Vegyük figyelembe, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos kiadások ma még a legnagyobb hányadát képezik a havi háztartási költségvetésnek. Vásárolni élelmiszert napi gyakorisággal szoktunk, tehát gyakran bosszankodhatunk. Nem lenne szerencsés, ha a hazai multi kereskedelmi láncok a vásárlókon fognák meg azt a pénzt, amelyet a többlet alkalmazotti bérek miatt hamarosan kifizetni kényszerülnek.
A második legnagyobb kiadási csoportban, a lakhatással kapcsolatos költségek területén főként a közműszolgáltatásoknál a helyzet ennél sokkal lehangolóbb. Példákat szigorúan korlátozott számban csak olyanokat hozok, amelyek szűk családi körben vagy közeli szavahihető baráti körben történtek. Feleségem egy meghalt rokontól házrészt örökölt. Bejelentettük a változást, és mivel a lakrész a haláleset után már nem volt lakott, kértük, hogy ennek megfelelően állapítsák meg a gáz és az áram vélelmezett fogyasztását.
A kérés többször eljutott hozzájuk írásban, de ők rendületlenül küldözgették a számlákat a régi vélelmezett fogyasztás alapján, és kikapcsolással fenyegettek. Az ingatlant hónapokkal ezelőtt már el is adtuk, a tulajdoni átírás is megtörtént, az új tulajdonos az ingatlant le is bontotta, és láss csodát, nemrég megjelent egy újabb „fizetetlen számla", álomnagy összeggel.
Aki azt gondolná, hogy az ügyfelekkel csak a „csúnya multinacionális" szolgáltatók bánnak így, nagyon téved. A hazai tulajdonú szolgáltató is átvette a gyakorlatot, a módszereket és valószínűleg a reklamációkat intéző személyzetet is.
Legutóbb fokozott gondozást igénylő édesanyám Zalaegerszegen bekerült egy alkalmas szolgáltatásokat nyújtó otthonba. A gázszolgáltatót kértük, hogy ne kapcsolja ki a gázt, hanem számoljon fel havi ötven köbméter fogyasztási átalányt. Egy ideig rendben is voltak a dolgok, majd egyszer csak több mint háromszor akkora számlák jelentek meg, amit a tényleges fogyasztás egyáltalán nem indokolt.
A szolgáltató önkényesen több mint háromszorosára emelte az átalányt, aminek a fogyasztás a közelébe sem kerülhetett még „elméletileg" sem. Az otthonban, ahol ezt elmondtam, mosolyogva közölték, hogy ez a szolgáltatónál sztenderd eljárás azoknak az esetében, akik otthonba kerülnek, mondván, a rokonok úgyis kifizetik.
Ejtenék még néhány szót az ügyfélfárasztási technikáról is. Az ügyfélszolgálati irodában kilenc ügyfélablak található. Kettőben nem ült senki. Kettőben ültek, de ki volt írva, hogy zárva, további kettőben csevejt folytatott egymással a két alkalmazott. Háromban ültek ügyfelek is. Amikor én kerültem sorra, azt a választ kaptam, hogy az átalányfogyasztást a számítógép adja meg, és az soha nem téved. (A gázóra viszont ennek az ellenkezőjéről győzött meg.)
Egy barátom telkén még évtizedekkel ezelőtt – természetesen tulajdonosi hozzájárulás nélkül – átvezették az áramot, amit a tulajdonos kénytelen volt hosszú évekig tűrni, ám építkezni akart, és a vezeték útban volt.
Kérte a multinacionális szolgáltatótól a vezeték áthelyezését. Intézkedés helyett jött neki egy kövér számla az áthelyezés várható költségeiről. Évekig tartott a hercehurca, míg végül valami költségébe mégis került a barátomnak az ügy a legalaposabb jogi okoskodások ellenére, mert a honi jogszabály a multinak „fütyült".
A sort végtelenségig lehetne folytatni, napi szinten esnek rémtörténetek, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezeket a bosszúságokat – amelyek, valljuk be, időnként nagyon elrontják a kedvünket – a jónép a kormány kontójára írja, és részben talán nem is téved. Folyamatossá kellene tenni a fogyasztó érdekeinek védelmét, a szolgáltatói sztenderdek ellenőrzését, mert ezen adott esetben sok múlhat.
Ráférne egy kis átvizsgálás arra a törvénycsomagra és az abból származtatott különféle rendeletekre, amelyet 1995 karácsonya előtt tett a ballib kormányzat a karácsonyfa alá, amit a hazai fogyasztók büntetésként, a frissensült „külföldi" energetikai szolgáltatók viszont valódi karácsonyi meglepetésként foghattak fel, beleértve a nyolcszázalékos profitgaranciáról szóló passzusokat.
Jókedvünk érdekében ez nem nagy kérés.
2016.12.10. 01:02
#munkaerőhiány #rezsicsökkentés #brüsszel #e-on #eon #rezsiharc #légkábelek #fogyasztóvédelem #közmű #szolgáltatók #áramszolgáltató #villanyóra #leolvasás #késedelem #túlfizetés #áramszünetek #áramingadozás #áramkimaradások #minősége #szolgáltatás #áram
