| FB-RSS Feed for Balázs Kiss |
| FB-RSS Feed for Balázs Kiss // via fulltextrssfeed.com |
Az extraprofitot mindenek fölé helyező, jó erkölcsöt nem ismerő, í...gy szükségszerűen nemzetellenes és antiszociális liberális kapitalizmus mint a többség jólétének forrása, a korlátlanul tisztességtelen tőkeuralom, azt kiszolgáló korrupt és tolvaj, emiatt aztán zsarolható politikusi, álszakértői, pénzügyi és közhivatalnoki élősködők. Meg az emberek önálló érdekfelismerése és cselekvése ellen tudati fegyverként használt liberálmédia, ami megmondja kire szavazzunk, miben higgyünk. A mindenkori szdsz-re és a neolibbantakban, nyilván. Garantáltan népellenes rendszer ez! Hát ennyire elvakult dogmatista volt ez a Fukyama. Attól, hogy "nagy ember" még nem tévedhetetlen, és nem hülye aki nem ért egyet egy liberális ál szent klikkes érdekek vezérelte kinyilatkoztatásaival. wink emoticon
Bogár László: A történelem végének vége
gazdaság 2015. 01. 20.
http://www.flagmagazin.hu/ gazdasag/ bogar_laszlo_a_tortenelem_v egenek_vege
Amikor a sorstalanná vált nyugati ember a szabadságát ünnepelte, csak két jelentéktelen apróságot nem gondolt végig. Az akkor harminchét éves Francis Fukuyama, az amerikai külügyminisztérium stratégiai elemzője 1989-es összegző tanulmányában kifejtette {...}
{...} , hogy a szovjet birodalom összeomlásával megnyílik az út a liberális globális kapitalizmus előtt, hogy az emberiség legvégső és egységes világszerveződési módjává váljon. Ezzel beköszönt az örök béke és jólét korszaka, vagyis a történelem, mint az emberi létezés konfliktusainak története, egyszer és mindenkorra véget ér. Később egy könyvben részletesebben is kifejtette álláspontját, amelynek A történelem vége és az utolsó ember címet adta.
A mű az elmúlt negyed század legtöbbet idézett és vitatott írásainak egyikévé vált. A Fukyamánál éppen negyed századdal idősebb Samuel Huntington, aki Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadó stábjának tagjaként hasonló kérdésekkel foglakozott, 1992-ben előbb a Foreign Affairs című tekintélyes folyóiratban, majd 1996-ban önálló könyvben fejtette ki ellenvéleményét Fukuyama nézeteivel kapcsolatban.
Mondandójának lényege, hogy az emberiség történetének konfliktusai sokkal mélyebb kulturális gyökérzettel rendelkeznek, mint azt Fukuyama feltételezi, így a szocializmus bukásával legfeljebb egy, nem is túlságosan jelentős fejezet ért véget az emberiség történetében. És csak azért, hogy elkezdődjön egy új fejezet, amit ő a „civilizációk összecsapásának" nevezett el, cikkének, majd könyvének is ezt a címet adva.
Megvonva az elmúlt két évtized mérlegét, nem kell elmélyült vizsgálódás ahhoz, hogy megállapítsuk, a történések inkább igazolják Huntingtont, mint Fukuyamát, de azért érdemes kicsit elgondolkodni, hogy mi is mozgatja azokat az elbeszélési módokat, amelyek az emberi történelem értelmezésére tesznek kísérletet. Ennek megértéséhez egy olyan harmadik szerzőt is idéznünk kellene, aki nagyjából akkoriban jelentette meg korszakalkotó művét, amikor a fenti vita idősebb tagja, Huntington született. Oswald Spenglerről van szó és híres művéről, A Nyugat alkonyáról.
A mű teljes címe A Nyugat alkonya – A világtörténelem morfológiájának körvonalai. És a címnek éppen ebben a kevésbé ismert második mondatában rejlik a legmélyebb lényeg.
Spengler ugyanis azt próbálja megértetni velünk, hogy a nyugati ember óriási lét-tévedésben van, amikor görcsösen igyekszik elhitetni magával, hogy van olyan, hogy „objektív" történelem. Aki ezt vallja, írja Spengler már a mű bevezetőjében, az ezzel egyúttal azt is közli önmagáról, hogy a saját elemi szintű előítéleteinek sincs tudatában. Majd így folytatja: „Annyi világ van, ahány lény a világon, s az állítólag egyetlen, egyetemes és örök világ, amelyről mindenki azt hiszi, hogy a többiekével közös, mindegyikőjük létezésében mindig új, egyszeri és soha meg nem ismétlődő élmény." Nos, egy emberi lény biztonságának legfőbb talapzatát végső soron az a meggyőződés adja, hogy „jól látja a dolgokat", mi több „csak ő látja jól azokat".
Spengler szerint ezzel a nyugati ember két súlyos léthibát is vét egyszerre. Az egyik, hogy a természetben felismert, vagy ott is inkább csak felismerni vélt összefüggések érvényességét mintegy automatikusan átviszi az emberi társadalmakban létező összefüggésekre. A másik, hogy éppen a lényeget nem érti meg; azt, hogy az „állítólag egyetlen, egyetemes és örök világ, amelyről mindenki azt hiszi, hogy a többiekével közös", az nem létezik, pontosabban úgy csak az ő tudatában létezik. Világértelmezési logikánk tehát, amelyet végtelennek gondolunk, nagyon is véges börtön, amibe bezártan éljük itt e földi életünk. Még akkor is, ha az egyszeri, egyedi, soha nem ismétlődő életünk felett van egy „egyetlen egyetemes és örök világ", ami a létezés maga, a végső valóság, amit Istennek nevez az emberi képzelet.
Az egyedi, empirikus életet és az egyetemes öröklétet összekötő mezőt az emberi gondolkodás sorsnak nevezi. Aki erre az összeköttetésre nem képes, az sorstalanná válik. És a nyugati ember egészen egyszerűen azért vált sorstalanná, mert elfordul Istentől. És, mint most láttuk, alpári és brutális módon gúnyol ki, aláz meg mindenkit, aki még megpróbálna hinni benne. Nem véletlen, hogy Spengler logikája szerint éppen a sors az, ami az oksági összefüggések külső természeti megfelelője az emberi „belső természetben". És valóban, nagyon szívszorító átélni, hogy miközben a sorstalanná vált nyugati ember most éppen a saját szabadságát ünnepelte Párizsban, csak két jelentéktelen apróságot nem gondolt végig. Az egyik az, hogy, ahol ezt ünnepli, az éppen az a Párizs és Franciaország, ahol 1789 és 1794 között a szabadságra, testvériségre, és az egyetemes emberi szabadságjogokra hivatkozva több mint kétmillió embert irtottak ki iszonyatos brutalitással, és minden év július 14-én máig is ezt ünneplik párás szemekkel. A másik, hogy most is éppen olyan módon ünnepli hatalmas pátosszal, egyetlen és egyetemes igazsága biztos tudatában a szólás és a sajtó szabadságát, hogy közben éppen a legbrutálisabb véleményterrort alkalmazza mindazokkal szemben, akik nem az ő „egyetlen egyetemes és örök világát", és annak doktrínáit hirdetik buzgón. Hát csak rajta! Vagy, ahogy a forradalmi dal szövege mondja „Ah! Ca ira!"
Bogár László – magyarhirlap.hu
Photo
1/20/2015 5:31:11 PM
Mit tesznek a zsidók az Engesztelés Napján :
És Purimkor :
https://kuruc.info/r/6/ 93780/
Elég ocsmány!
Nem mindenki Charlie
mondom a magamét 2015. 01. 16.
Az általánosan elfogadott narratíva szerint a terroristák nem a keresztény gyökerű fehér civilizáció ellen léptek fel, hanem a sajtószabadság ellen. Biztos ez?
Franciaország méltóképpen meggyászolta tizenkét állampolgára halálát, akik terrortámadás áldozatai lettek. A francia politikai osztály érthető okokból használta fel saját legitimációjának növelésére és kétes erkölcsiségének feledtetésére a történteket. Sikertelen politizálásukról nem is beszélve. Egymást gyűlölő és pocskondiázó politikusok fogtak össze, és mindannyian azt bizonygatták, hogy kizárólag ők a demokrácia, a humanizmus és általában az emberi értékek letéteményesei. Emiatt összefogtak, tiltakoztak, akcióztak és demonstráltak. Kiálltak a korlátlan sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága mellett.
Közvetlenül a merényletek után kialakult légkörben – kegyeleti okokból – nem volt célszerű feltenni a kérdést: komolyan gondolják mindezt? A jövőben mindenki elfogadja a Charlie Hebdo kíméletlen, közönséges, obszcén és sokszor kifejezetten undorító stílusát? Ezt követően nincsenek kényes témák, következmények nélkül lehet gúnyolódni a kommunizmus áldozatain és a holokauszton? Egy jó poén mindennél többet ér? A vallásos emberek és az egyházak ne érzékenykedjenek, és mindenki vegye tudomásul, hogy a tehetségesnek kikiáltott, valójában sokszor szerény képességű karikaturisták és egyéb feltűnési viszketegségben szenvedő, zavaros identitású senkik mindent és mindenkit ócsárolhatnak, megtaposhatnak, kigúnyolhatnak és lejárathatnak. Minél közönségesebben és gusztustalanabbul teszik, annál sikeresebbek. Ők a Charlie-k, a liberális demokrácia megtestesítői és „védőszentjei". Az ő szabadságuk korlátlan: azt tesznek, amit akarnak, amihez kedvük van, és úgy, ahogyan ők jónak látják. Az embereknek nincsenek jogaik, a személynek nincs méltósága, nem lehet érzékenysége, magánélete, privát szférája – mert a Charlie-k számára ezek nem létező dolgok, és végső fokon amúgy is minden és mindenki nevetséges. Csak ők nem, mert a szólásszabadság megvalósítóit csak csodálat illeti.
Az általánosan elfogadott narratíva szerint a terroristák nem a keresztény gyökerű fehér civilizáció ellen léptek fel, hanem a sajtószabadság ellen. Biztos ez? Nem lehet, hogy Európa balliberálisai ismét tévednek? A gyilkos, fundamentalista muzulmán terroristák tetteire nincs mentség, de vajon a fehér civilizáció gazdasági érdekeinek érvényesítése közben hány ártatlan muzulmán és színes bőrű hal meg naponta világszerte? Élelmiszerhiány, fertőzések vagy erőszak következtében. Ők nem is hallottak még a sajtó- meg a szólásszabadság fogalmáról. Számukra két szelet kenyér és egy liter tiszta víz jelenti az életet. Ennyiért dolgoznak milliók tizenkét órát naponta. De mert tisztelik szüleik hitét és saját történelmüket, nem értik, hogy Charlie-ék miért gúnyolódnak Mohameden meg Allahon.
Azt meg mi, európaiak nem értjük, hogy ha a szólás- és sajtószabadságnak nincs határa, akkor a Charlie Hebdo szerkesztői miért kezdtek aláírásgyűjtésbe a Nemzeti Front betiltását követelve. Miért próbálják kiközösíteni az egyik legnépszerűbb francia pártot a szalonképes franciák közösségéből? Éppen ők, akik szerint minden megengedett. A formállogika szabályai szerint Charlie-ék vagy mégsem liberálisok, vagy kettős mércét alkalmaznak, és csak a saját nézetrendszerükhöz tartozóknak biztosítják a korlátlan szabadságot. Az is magyarázatot kíván, hogy mi az oka a feltűnő aránytalanságnak. Miközben jókat lehet derülni a muzulmánokon meg a keresztényeken, a zsidókról alig esik szó. Pedig az is egy vicces vallás. A terrorizmust semmi sem igazolhatja, de az öncélú provokációk sem szolgálják a kontinens nyugalmát. Nem lehetséges, hogy sokkal bonyolultabb és összetettebb problémahalmazról van itt szó, mint azt elsőre gondolnánk? Olyan kérdésekről, amelyeknek a megválaszolására a politikusok és az őket kiszolgáló bulvárújságírók aligha képes
You are receiving this email because you subscribed to this feed at feedmyinbox.com
If you no longer wish to receive these emails, you can unsubscribe from this feed, or manage all your subscriptions
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése