Ártó szándék vezérli a liberális médiát, amikor valakit jobbról meghurcoltatás céljából, a védett fajokhoz tartozó cigány, zsidó, liberális köztörvényes bűnözőkkel ellentétben kidoxxol és kiposztol képekkel és személyes adatokkal, az esetleges személyiségjogi perek költségeit úgyse a rágalmakat összetákoló gerinctelen libernyák tartalomgyártó féreg állja. Ilyenek ni :
http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/Egy_kis_ferfias_szivatas_YGINMH
Ez a hvg. Lószart gazdasági elemzők ezek, hücpezsidó szardobáló hülyegyerekek. Komoly ember nem lehet akinek ilyen alja helyek a hiteles források, miközben leoroszoz és lefideszez mindent ami nem neoliberális. Vagy csak szimplán gyűlöli a magyarokat, azért szorít hogy nekünk minél rosszabb legyen, és balliberális politikai kapcsolati tőkéjéből él.
Véletlenül ma is holosáska emléknap van valami állítólagos izé apropóján, mint minden héten többször. A baj elősorban az hogy erre költik a közpénzünket értelmes dolgok helyett, miközben pénztelenedik el az oktatás és az egészségügy, nincsenek megfelelő utak stb... Az is még mindig igaz, hogy akit ki akartak irtani azt nem vitték munkaszolgálatra, és ott még a németek se érhették őket el. Tényleg jobb lett volna a rendes fegyveres szolgálat büntetőszázadokban. Ahogy sztálin buzdította a sajátjait : "Egy lépést sem hátrálni" különben főbelövés. Ahogy a cigányvicc mondja : "aztán ha sikerül mienk Erdély, ha nem legalább megszabadultunk tőlük". Aki meg egy viccet teljesen komolyan vesz, komplett idióta. A libsik csak a mi kárunkra gyártanak politikai célú álhumort, arra már nyafognak ha őket gúnyolják ki. Van miért.
Mozillás műbalhét mikor történt az itcafe és a hup is libnyaf módon adta elő. A liberrált oldalon semmi se politikamentes, ezért is hazugság mikor szakmaiságra hivatkoznak pl. a libsi színészek, tanárok és egyéb ötödik hadoszlopos párhuzamos társadalmat alkotó antimagyarok.
Épül az online lincselők diktatúrája
„Új típusú cenzúra felé tartunk, amit a politikai korrektség diktál" – fakadt ki nemrég Anne Rice Magyarországon is igen népszerű amerikai írónő. (Vámpírkrónikák, A kárhozottak királynője, Út Kánáig, Boszorkányok órája, Távol Egyiptomtól stb.) Felháborodását egy ifjúsági szerelmes regény meghurcoltatása váltotta ki. Kate Breslin For Such a Time (Ilyen időkben) című művében egy zsidó lány és egy náci tiszt egymásba szeret a koncentrációs táborban. A lányt úgy tudják megmenteni, hogy kikeresztelkedik. A könyvet tavaly a legjobb románcnak szóló díjra jelölték Amerikában. De ekkor elkezdődött a támadássorozat. Antiszemitának, érzéketlennek, sértőnek, veszélyesnek, erőszakosnak titulálták regényt. És megindult az Amazon.com véleményrovatában a lejáratás is. (A becsületsértő, egycsillagos kritikákat azóta törölték.)
„Elítélem azokat, akik az Amazon könyvismertetési rendszerét arra használják, hogy írókat »nyírjanak ki« politikai, vallási vagy társadalmi okokból. Olyan írókat, akiknek mellesleg nem is olvasták műveit" – mondja Rice, és hozzáteszi, hogy „vannak olyan erők, amelyek kontrollálni akarják a szépirodalmat, megmondják, kinek miről van joga írni. Egyesek visszamenőleg a klasszikus műveket is cenzúrázni kívánják, ki akarják húzni azokat a szavakat, amik számukra elfogadhatatlanok. Mások minden olyan művet elítélnek, amiben nemi erőszak van. Vannak, akik azt mondják, hogy fehéreknek nincs joguk feketékről írni, keresztények ne írjanak zsidókról és zsidó témákról. Nagyon veszélyes. Ki kell állnunk az írói szabadságért".
Nem ez az első eset, hogy az írónő elítéli az internetes lincselést. 2013-ban Amerika celeb séfjét, a 66 éves Paula Deent rasszizmussal vádolták. Deen elismerte, hogy használta az „N-szót" (néger), amiért nyilvánosan bocsánatot is kért. A többszörösen kitüntetett szakácsot, szerzőt, televíziós személyiséget elbocsátották a Food csatornából, és tíz nagy cég megszakította vele üzleti kapcsolatait. Még a volt elnök, Jimmy Carter is kiállt mellette. Mindhiába.
Anne Rice akkor ezt írta: „Meglincselik, mert Amerika ma ezt teszi azokkal, akik politikailag nem korrektek. Nyilvánvalóan nagyon nyers és bizonyos szempontból közönséges személy Paula Deen, de ez még nem ok arra, hogy életét tönkretegyék. Keményen dolgozott, sok mindent elért és bocsánatot is kért. Ki nem állhatom, ami most vele történik. Senkin és semmin nem segít ez az eljárás." Sokan egyetértenek Anne Rice-szal abban, hogy soha nem látott véleményterror uralkodik ma Amerikában. Bizonyos témákban nem lehet a hangadóktól eltérni. Némely személyek, csoportok, mozgalmak védettséget élveznek, őket nem lehet bírálni. Jaj, azoknak, akik másként szólnak, mert jönnek a virtuális lincselő brigádok.
Ez eddig tehát két eset a közelmúltból. Most nézzünk még 5 példát, hogy mi jár a nem megfelelőnek ítélt véleményt hangoztatóknak az interneten:
2013-ban a San Franciscó-i internetes cég, a Mozilla igazgatójának 11 nap után le kellett mondania. Brendan Eich, a JavaScript programozási nyelv feltalálója a legelismertebb szakemberek közé tartozott, mégis elüldözték, a cég ellen pedig bojkott indult. Eich 2008-ban ezer dollárral támogatta azt a kaliforniai népszavazást, amely a homoszexuálisok házasodásának legalizálását akarta hatálytalanítani. Eich nem aktivista, csupán konzervatív ember volt, aki a hagyományos családban hitt. Bocsánatot kért, de nem kegyelmeztek neki.
2014-ben George Will neves konzervatív publicista a Washington Postban az amerikai egyetemeken zajló nemi erőszakhullámról írt, és túlzónak tartotta a becsült adatokat, valamint bírálta a balliberálisok által sulykolt áldozatkultuszt. „Áldozatnak lenni hőn áhított státusz lett a kampuszon, amivel előnyöket lehet szerezni" – írta. Megindult az online petíció azért, hogy a Washington Post ezentúl ne közöljön tőle cikket. Ez az akció kudarcot vallott, de George Willt elbocsátották másik újságjától, a St. Louis Post Dispatchtől.
Justine Sacco, az InterActiveCorp kommunikációs igazgatója üzleti útra Afrikába utazott; mielőtt felszállt a gépre, Twitter-üzenetet küldött: „Afrikába megyek. Remélem, nem kapok AIDS-et. Csak viccelek. Fehér vagyok." Amikor leszállt a gépről, közölték vele, hogy kirúgták munkahelyéről. A 12 órás utazás ideje alatt ugyanis Twitter-üzenetére több tízezren reagáltak, a média is felkapta az esetet. Valóságos bosszúhadjáratot indítottak ellene fajgyűlölet miatt. Megerőszakolással, kínzással, gyilkossággal fenyegették, ráadásul nemcsak őt, hanem családját is. Feltörték Facebook-, Instragram-oldalát. A Redditen fórumot nyitottak a témáról, ahol tovább gyalázkodhattak. Justine Sacco minden közösségi oldalról törölte magát.
Ellen Pao, a Reddit közösségi oldal igazgatója igyekezett rendet tenni cégénél. A legvadabb fórumokat letiltotta, egy moderátort el is bocsátott. A kínai származású Paót, az egykori kommunista főtitkárhoz, Maóhoz vagy éppen Hitlerhez hasonlították, az Iszlám Állam zászlójával ábrázolták, fotóit túlsúlyossá manipulálták, halálos fenyegetéseket is kapott. Online petíciót szerveztek ellene. 200 ezer ember követelte kirúgatását. Ellen Pao kikészült, lemondott igazgatói posztjáról, távozott a cégtől.
Bill Clinton feleségéért kampányolt a múlt héten, amikor beszédét megszakították a radikális színes bőrű mozgalom, a Black Lives Matter tagjai, akik az 1994-es büntetőjogi törvényt bírálták. Bill Clinton indulatosan magyarázta nekik, hogy a szigorítások nem a színes bőrűek ellen, hanem értük születtek, hiszen a bűnözőktől, a gengektől akarták őket is megvédeni. A volt elnököt hangosan lehurrogták. Másnap bocsánatot kellett kérnie.
Válasz.hu
Kitartás.net kommentár: Kevin Alfred Storm szavait idézve: „Ha meg akarod tudni, hogy kinek a kezében van a hatalom, figyeld meg, hogy ki az, akit tilos kritizálnod." Mint a kapcsolódó cikkekből is kitűnik, némi liberális véleményterrorért nem is kell egészen Amerikáig mennünk...
http://kitartas.net/2016/04/12/epul-az-online-lincselok-diktaturaja
