"Nem arról beszélünk, hogyan teremtettek rendet a korábban káoszba süllyedő Érpatakon pár esztendő alatt, vagy hogyan épít zseniálisan turisztikai brandet a betyármitológia köré Ásotthalom - hanem, hogy hol látják jobban Mohamed követőit."
Lesz-e mecset Ásotthalmon? És munkahely Borsodban?
Kell-e minaret Ásotthalomra? Strandolhatunk-e burkiniben a csongrádi tanyavilágban? Tiszteletre méltó vallás-e az iszlám? Egy lapon említhetjük-e a meleglobbit az imámokkal? 2016 novemberében ennél fontosabb kérdések nem léteznek a Kárpátok alatt - gondolhatnám, ha csak nemzeti radikális ismerőeim Facebook megosztásaiból és kommentpárbajaiból indulnék ki.
https://www.facebook.com/laszlo.toroczkai/photos/a.152103624970939.1073741826.151665991681369/661445307370099/?type=3&theater
Toroczkai László ásotthalmi polgármester rendeletben tiltotta meg a mecsetépítést, a müezzin tevékenységét, a burka és a burkini viselését, valamint az azonos neműek házassága melletti kampányolást. Erre válaszol Orosz Mihály Zoltán, Érpatak vezetője nyílt levélben fordult a muszlim és keresztény közösséghez, "vallásgyalázásnak" nevezve az új szabályozást, különösen sérelmezve, hogy az "Isten törvényei szerint élő, tisztességes muszlim hívőket" összemossák a homoszexuális propagandával.
A helyzet az, hogy az esetről természetesen nekem is megvan a magam véleménye - és Isten ments, hogy ezt leírjam. Nem azért, mert nem vállalom - aki követi a Jobbegyenest, emlékezhet rá, hogy belementünk mi már nem is egy, nemzeti oldalon belüli ökölharcba is, ha úgy éreztük, fontos kérdéseket kell tisztázni a ringben. Éppen ezért nem mondom el, mit gondolok erről a vitáról.
Mert ez minden, csak nem fontos.
Illetve nagyon is fontos lehetne - egy ideális világban, ahol a világnézeti kérdések tisztázásán túl már nem is maradt más feladatunk ezen a földön. Csakhogy 2016-ban Magyarország fényévnyi távolságra van az ideális világtól.
http://index.hu/gazdasag/2016/11/29/250_ezer_forint_alatt_az_elet_csak_a_tulelesrol_szol/
Ebben az országban milliók küzdenek napi kenyérgondokkal, százezrek menekülnek idegenbe a nyomor és kilátástalanság elől, egy friss felmérés szerint az emberek több mint 80%-a egyik fizetéstől a másikig él. Közben a Fidesz kleptobolsevik rendszere százmilliárdos nagyságrendben zabálja fel a maradék nemzeti vagyont, a multik vagonszámra viszik ki az extraprofitot, az oktatásunk éhbérért dolgozó összeszerelőket képez, akik ötvenöt évesen eltűnnek a darabokra hulló egészségügy fekete lyukában.
És közben mi, akik elvileg ennek a nemzetnek a legfelelősebben gondolkodó részét kellene alkotunk,karakterek tízezreit, szellemi és lelki energiák garmadáját fordítjuk arra, hogy eldöntsük, két magyar nagyközség polgármestere közül ítél meg helyesebben egy másfél milliárdos világvallást, amelynek itthon amúgy alig van néhány ezer követője.
Nem arról beszélünk, hogyan teremtettek rendet a korábban káoszba süllyedő Érpatakon pár esztendő alatt, vagy hogyan épít zseniálisan turisztikai brandet a betyármitológia köré Ásotthalom - hanem, hogy hol látják jobban Mohamed követőit.
A balhé pár napon belül elül, már csak azért is, mert egyik félnek sem érdeke a konfliktus további élezése. Ám a Facebook-biliben támadt orkán alkalmat ad arra, hogy szembenézzünk a hazai nemzeti oldal egyik olyan korlátjával, amelyet muszáj lesz meghaladni, ha bármit akarunk kezdeni ezzel az országgal.
Folyton meg akarjuk váltani a világot, nagyívű elméletekkel sietünk a nemzet és Európa megmentésére, gyönyörű homokvárakat emelünk világnézetből, identitásból, ideológiából- s közben kirohad alólunk a hazánk.
Nem arról van szó, hogy az iszlám megítélése, vagy a pláne a kontinenst megrohanó migrációs áradat ne lennének rendkívül fontos sorskérdések. Hanem arról, hogy a Londonba készülő borsodi gimnazistának, a futószalag mellett éhbérérért robotoló szabolcsi melósnak, a máról holnapra is alig élő nógrádi közmunkásnak, az alulfizetett, és agyonhajszolt baranyai pedagógusnak, vagy a létfontosságú vizsgálatokra hónapokat váró kőbányai nyugdíjasnak a saját sorsa felől is mondanunk kell valamit. Nem csak azért, mert választást kell nyerni, hanem azért is, mert az ő nyomorúságuk és létbizonytalanságuk a nemzet szégyene.
És mindenekelőtt: az ő sorsuk a haza sorsa, az ő jövőjük, vagy épp jövőtlenségük a haza jövője, vagy jövőtlensége.
A korrupció elleni küzdelem, a munkavállalók érdekvédelme, a szégyenteljes bérek emeléséért, vagy az emberhez méltó egészségügyi ellátásért folytatott harc nem tud olyan felemelő tud enni, mint az iszlamizációval szembeni keresztes háború, vagy épp a vallások közös tradíciókon nyugvó összefogása az ateista nihilizmus ellen. De ettől még ezek is nemzeti ügyek.
Sőt, 2016 szigorú magyar valóságában ezek a honvédelem legforróbb csataterei. És, aki itt nem áll bele az unalmasnak, és a kevésbé heroikusnak tűnő lövészárokharcba, az legjobb szándéka ellenére is cserben hagyja saját népét.
Itt az ideje kiszállni a kényelmes ideológiai homokozóból, és jelentkezni frontszolgálatra.
Balogh Gábor
http://jobbegyenes.blog.hu/2016/11/29/lesz-e_mecset_asotthalmon_es_munkahely_borsodban#c31848170
#Jobbik #Érpataki #iszlám #jobboldal #társadalom #Érpatak #Ásotthalom #Orosz #Mihály #Zoltán #Toroczkai #László
2016. november 29., kedd
A korrupció elleni küzdelem, a munkavállalók érdekvédelme, a szégyenteljes bérek emeléséért, vagy az emberhez méltó egészségügyi ellátásért folytatott harc nem tud olyan felemelő tud enni, mint az iszlamizációval szembeni keresztes háború, vagy épp a vallások közös tradíciókon nyugvó összefogása az ateista nihilizmus ellen. De ettől még ezek is nemzeti ügyek. A Londonba készülő borsodi gimnazistának, a futószalag mellett éhbérérért robotoló szabolcsi melósnak, a máról holnapra is alig élő nógrádi közmunkásnak, az alulfizetett, és agyonhajszolt baranyai pedagógusnak, vagy a létfontosságú vizsgálatokra hónapokat váró kőbányai nyugdíjasnak a saját sorsa felől is mondanunk kell valamit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése