"Amerika most arra szorítja Európát, hogy tartózkodjon vagy távozzon kereskedelmével olyan országból, amivel neki vitája van."
Legyen már vége a százéves háborúnak
http://www.karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=article&id=13988:legyen-mar-vege-a-szazeves-haborunak&catid=118:csapo-endre&Itemid=72
Csapó Endre, Sydney, Ausztrália/Új-Zéland
2014. november 23. vasárnap, 14:06
Hír: – Drámai hangú, és nagyon hosszú írást tett közzé Soros György. Az üzletember-mecénás az orosz térhódítás veszélyeire figyelmeztet a New York Review of Books-ban megjelent elemzésében. Szerinte Putyin nyomulása az EU létét fenyegeti, és számára is lényeges, hogy Ukrajnát akár nagy anyagi áldozatok árán is megvédje a közösség.
Soros szerint Putyin autoriter, és agresszív rezsimje az európai értékek alternatíváját kínálja, éppen ezért lehet veszélyes az EU-ra. Szerinte az EU-ban a hitelező, és adós országok egészségtelen kapcsolata alakult ki, amely általános elégedetlenségbe torkollott.
„Eközben Putyin jó kapcsolatokat alakított ki azokkal az országokkal, amelyek az EU ellen léptek fel. A nemzetek felett működő Európai Unió kudarca hatására Oroszország politikája valódi fenyegetéssé válhat, Ukrajna összeomlása hatalmas veszteséget jelentene a NATO-nak, az EU-nak és az Egyesült Államoknak egyaránt. A győzedelmes Oroszország az EU-t fenyegető erővé válhat, közvetlen veszélyt jelenthet a balti országok számára, ahol jelentős számú orosz kisebbség él."
Soros megszólalására oda kell figyelni. A nemzetközi pénzhatalom egyik meghatározó személyisége, egyike azoknak, akiknek módjuk van olyan gazdasági helyzetet teremteni, amilyenre a nagyhatalmak is kénytelenek igazodni. Az Egyesült Államokról közismert, hogy a politika igazodik a gazdasághoz, és hasonló az igazodás a nyugati államokban is. A mai Oroszországgal a nemzetközi pénzhatalomnak van igazán problémája, következésképpen az Egyesült Államok vállalja a politikai feladatot. Ukrajna része az orosz néven ismert szláv tömbnek minden történelmi, etnikai, kulturális vonatkozásban. Elnyert függetlensége ellenére minden tekintetben kötődik Oroszországhoz, semmi nem köti Ukrajna népét a nyugati szlávok, lengyelek, csehek, szlovákok kulturkörébe. Ezt a virtuális függetlenséget használja ki Amerika: Oroszország elleni NATO hídfőállássá akarja tenni Ukrajnát, besorolva az Európai Unióba, amely még a tíz évvel ezelőtti bővítés kezdeti problémáival küzd.
Addig, amíg a Szovjetunió partner volt az európai megszállásban, Amerikának nem volt problémája a szovjet állam erejével. A vasföggöny vonaláig terjedő orosz fegyveres hatalom nem veszélyeztette az Egyesült Államokat, most azonban az ukránok belső csetepatéja során igencsak. A szovjet állam összeomlása utáni gyengeségéből feltápászkodó Oroszország erősödését most ellenségnek kijáró lépésekkel fogadja. Előírja Európa számára a hasonló viselkedést: ellenségként kezelni Oroszországot.
Az Egyesült Államok mindent elkövet világelső hatalmának megtartásáért. Nem engedheti meg, hogy Európa neki riválisa legyen. Olyan Európát akar, amely része marad a jelenlegi hatalmi viszonynak, amelynek gazdasága az övét gyarapítja, és politikai céljaival is igazodik az Egyesült Allamokhoz. Ilyen (érzékeljük számokkal: mintegy 60–40 százalékos) erőviszonynak a megtartását a jelenlegi dolláralapú hitelintézeti rendszer biztosítja. Ennek a kurta egyensúlynak a fenntartását veszélyezteti minden olyan törekvés, ami Európa országainak keleti és közel-keleti országokkal való önálló kereskedelmét szorgalmazza. Mindenféle Oroszországgal való gazdasági kötődést az atlantista szövetség gyengítéseként ítélnek meg.
A Föld gazdasági térségekre oszlik, aminek történelemformáló hatása van. A gazdasági régiók alapvető érdeke hozzájutni a természeti kincsek, ásványok, energiahordozók forrásaihoz. Ilyen területek birtoklása, megszerzése, kiaknázása körül folyik és alakul a történelem a múltban és a jelenben. Világméretű hatalmak ezen a törekvésen épülnek, így jött létre a brit birodalom. Ezt az utat követi az Egyesült Államok.
A második világháborús pusztításból egyedül az Egyesült Államok jött ki veszteség nélkül, tehát győztesen és gazdagon, minden további hatalomszerzés lehetőségeivel. Megnyílt előtte a világvezető szerep, amit el is vállalt, amit meg is akart tartani. Ha megelégszik Közép-Európa szétverésével, és hazaviszi katonáit, Európa néhány emberöltő alatt talpraáll, és ha követi De Gaulle Európa-tervét (Európa az Uralig terjed), az Eurázsia térség hamarosan elveszi Amerikától a világelsőséget. Ilyen fejlemény lehetősége elhárítására kellett világuralmi partnerévé tenni a Szovjetuniót, amelynek európai jelenléte mellett Európa nyugati felében az amerikai gazdasági-pénzügyi hatalom berendezkedett.
A szovjet hatalom felszámolásával megindult Oroszországban is a liberalizmus elveire alapozott gazdaság berendezkedése. Gorbacsov peresztrojka kísérletezései nem a Szovjetunió gazdasági bajainak feljavítását eredményezték, mint amit várt attól, hanem hézagokat nyitott a központi gazdálkodáson, amibe nem a konszolidáció nyomult be, hanem a spekulációs gazdálkodás. Megjelent, csakúgy mint Magyarországon az a pénz, ami rendelkezésére állt felvásárolni az állami vagyont azok részére, akik azt igazgatták, kis kölcsönpénzen, aztán ugye felezünk. Jelcin idejében orosz–amerikai, amerikai–orosz tőkések gátlástalan harácsolása folyt. Ebbe a mocsárba vágott rendet egy a GPO-s rendtartásban nevelkedett politikus, aki nem illett bele a liberalista felszabadulás-eufória világába.
Európa nem nagyhatalom, katonailag jelentéktelen, de méretei alapján nagy és jelentős gazdasági erőtér. Nincs módjában követni a nagyhatalmi módszert, elfoglalni valamely országot és elragadni energiaforrásait. Európának meg kell vásárolnia az energia alapanyagát. Itt merül fel az a gondolat, hogy Európa energiaellátása Oroszország tartalékaival oldható meg. Ennek az egyszerű képletnek nagy pártfogója a német ipar. Ha a német és egyéb európai ország politikusaiban is megerősödik az európai–orosz gazdasági egymásrautaltság fontossága, annak terméke lehet valamilyen szerves politikai kapcsolat a két fél között. Az ásványban és energiahordozó kincsekben szegény, de műszaki fejlettségében nagyhatalom Európa ha kiegészül Oroszországgal, nagy eséllyel maga mögé utalja az Egyesült Államokat. Nos, erről van szó most Ukrajnában.
Az Egyesült Államok jövőbeli aggodalmai között áll az orosz–kínai szövetség veszélye is.
A kínai gazdaság rohamos ütemben növekszik és az ország egyik legfőbb célja nemzetközi fizetőeszközzé tenni devizáját, a Renminbit (jüant). Az orosz és a kínai jegybank megállapodás-tervezetet dolgozott ki deviza cserügyletekről a két ország közötti kereskedelmi forgalom saját devizában történő elszámolásának és a dollár kiiktatásának lehetővé tételére.
2010-ben a BRIC államok (Brazília, Oroszország, India és Kína) gazdasági hálót építettek ki, amihez a Délafrikai Köztársaság is csatlakozott. Az első, 2009-es Jekatyerinburgi csúcstalálkozó fő témája a globális gazdasági helyzet megvitatása, valamint a mélyebb együttműködés kialakításának módjai voltak. Oroszországnak kétségkívül Kína jelenti a legértékesebb partnert, hiszen a világ második gazdasága belátható időn belül megfosztja az Egyesült Államokat a dobogó legfelső fokától. Jól jelzi a két állam viszonyát, hogy míg az ukrajnai konfliktus kapcsán az európai államok a különböző gazdasági–pénzügyi szankciókon gondolkodnak, addig a két állam 400 milliárd dolláros gázmegállapodást kötött egymással. A szerződés kínai szempontból mindezek mellett egy másik okból is különösen értékes: bizonytalan beszerzésekre nehéz gazdaságpolitikát tervezni, ám várhatóan e problémát is megoldja az oroszokkal kötött szerződés, ami tervezhetőbbé teszi a gazdasági növekedést, és a piacokat is megnyugtathatja, hiszen az éves földgázimport 71,7%-át biztosítja Kína számára. A megállapodás nem csak Kínának előnyös: Oroszország, a világ legnagyobb exportőreként (évi 196 milliárd köbméter) így legalább 30 évre biztos piacot szerzett kitermelése egy jelentős részének, melynek jövedelmei az orosz gazdaság további növekedését is biztosíthatják
Oroszország ezzel demonstrálta, hogy nincs teljesen kiszolgáltatva az európai földgázvásárlóknak. Európa a világ legnagyobb földgáz-importőre, évi 420 milliárd köbméterrel, és egyben a világ harmadik legnagyobb fogyasztója is. Az Európában felhasznált földgáz egyharmada Oroszországból származik. Az orosz források elveszítése vagy a források csökkenése tehát könnyedén válságba sodorhatja az Európai Unió gazdaságának egészét. Át kell tehát gondolnia a szankciók végrehajtását, mielőtt Oroszország más, hasonlóan energiafaló állammal (például India, Thai-föld, Dél-Korea vagy Japán) köt hasonló szerződést, ez ugyanis már minden bizonnyal nagyobb mértékben is csökkentheti az Európa rendelkezésére bocsátott készleteket.
Összegezésül felfigyelünk egy elemzésre (amelynek szerzője Jacques Lévesque) a Le Monde Diplomatique magyar kiadásából.
Az orosz kormányzat mindenekelőtt arra törekszik, hogy visszaszerezze – legalább részelegesen – helyét és szerepét a posztszovjet nemzetközi rendben.
Már 1996-tól, amikor Jevgenyij Primakov akadémikus vette át a külügyminisztériumot, tehát jóval Putyin hatalomra kerülése előtt (elnök 2000-ben lett), az orosz politikai elit körében egyfajta konszenzus jött létre. És ez azóta mindinkább felerősödött: az Egyesült Államok arra törekszik – mondták –, hogy megakadályozza Oroszországnak mint valamennyire jelentős hatalomnak újra megjelenését. Az ilyen elemzés támogatói ennek bizonyítékát látják abban, hogy a NATO-t egyre-másra szélesítették a balti államok és több kelet-európai ország felé, és abban, hogy Amerika szándéka ebbe Grúziát és Ukrajnát is bevonni. Ezáltal megsértve a Gorbacsovnak tett ígéreteket, amikor beleegyezését akarták kicsikarni ahhoz, hogy az egyesült Németországot a NATO-ba integrálják. Washington, vallják az orosz diplomaták, arra törekszik, hogy kiiktassa Oroszország befolyását még leginkább legitim érdekzónáiból is.
Mindeközben Brüsszel is inkább izzítani szándékozott az ukrán válság parazsát. Egyetlen politikus igyekezett magát távol tartani a túlzásoktól: Angela Merkel. A német kancellár asszony telefonon (egyébként orosz nyelven) értekezett Putyinnal. Merkel kemény szavakkal illette Moszkvát, de egy pillanatra sem felejtette el, hogy milyen fontos gazdasági, kereskedelmi, energetikai kapcsolat fűzi egymáshoz a két országot. Megértette Putyin idegességének okait, és cselekvésének határait. Mindketten arra törekedtek, hogy e bonyolult helyzetben párbeszédet folytassanak, mégpedig egyenlő felekként.
Európának nincs szüksége háborúba keveredni amerikai érdekekért Oroszországgal, a világ második fegyveres hatalmával. Ha Amerika a háborút választja, hadakozzon az Északi Sarkon át. Az Európai Unióra kény-szerített Ukrajna-elhódítás alkalmas arra, hogy valamilyen euroázsiai gazdasági szerveződés létre ne jöhessen. Pedig geopolitikailag természetesebb egységet képezne, mint a transatlanti vámunió, amit most kényszerítenek Európára.
Az Európai Unió jelenlegi szerkezete az amerikai gazdasági és politikai jelenlétben jött létre. A politikai pártok egész spektruma (konzervatívok, szocialisták, kommunisták, liberalisták kereszténydemokraták, zöldek) abban a gazdasági televényben tudott szervezetileg fennmaradni, amely irányzat Amerikában neokonzervatizmusként, Európában neoliberalizmusként ismeretes. Ez biztosítja az Európai Unió feltétlen Amerika-hűségét. Minél tovább terjeszkedik az Európai Unió, minél több hűséget és áldozatot követel az atlanti szövetség, annál gyakrabban előjönnek az európai államok érdekei.
Fegyveres hatalom mindent fegyverrel akar elintézni. Európának nincs esélye beemelkedni ezek körébe. Ha meg akar élni, ki kell építenie kereskedelmét a világ bármely országával, ahol fogadják. Amerika most arra szorítja Európát, hogy tartózkodjon vagy távozzon kereskedelmével olyan országból, amivel ne-ki vitája van.
A magyar kormányzat külügyi részlegét összevonta a gazdálkodással. Nem politikailag, hanem gazdaságilag akar jelen lenni a világ országaiban. Ez kiváltotta az Egyesült Államok haragját, aminek sok jele van, és erősödik. Feltehetően más országok is követik ezt az utat érvényesülésük érdekében. Németország gazdasági egyensúlyát, nagy vállalatait súlyosan érintik az atlanti szövetség alapján rákényszerített oroszellenes gazdasági szankciók.
Európának békére van szüksége, legyen már vége a százéves háborúnak.
Megjelent a Magyar Élet 2014. november 6-i számában
Csapó Endre, Kárpáti Harsona
29 November 2014 at 09:43 ·
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése